Miért kell nekünk skandináv mitológia, mikor van… A magyar legendakincs ugyan elég gazdag, de ha egy szerző nem akar feltétlenül Alfa-generációs Hunorról vagy Szent Lászlóról mesélni, akkor miért ne nyúljon ezer mérföldekkel is arrébb, a Kis Viking Vitézért? A skandináv és kelta mitológia törmelékei már úgyis ott vannak a mamik és papik könyvespolcain fantasy-irodalom formájában. A gyerekkönyv-vásárlók olvastak már orkokról, nem beszélve a mozifilmes troll-élményekről, hovatovább valkűrös operaéményekről. Szóval én szeretem a korszerűsített magyar néphagyományt, a mezőségi népzenét és a friss kovászolt búzakenyeret, mégis, ezt a legendáriumba csomagolt északi motivikát és szereplőgárdát azonnal keblembe zártam. (Akkor még nem is tudtam, hogy a szerző – alkotás közben – felesége jóvoltából skandináv folk metált hallgatott hogyaszongya…)
Már a matt és erezett szuperkemény külső borítópapírt tapogatva ámulatba estem, pedig ez még csak ígéri az egzotikus tartalmat: „kis viking legendárium” alcímmel. Folytatódik a belső borító társasjátékok táblájára emlékeztető rajzos térképével, a hátsó oldalakról kivillanó szereplő-tablóval. 
Ogre, Ork, Goblin, Harci fókabébi, Törpe, Sárkány, Vadlazac… Kitör belőlünk a nevetés, és aztán le sem tesszük a könyvet Éjelfig, akarom mondani éjfélig. Másnap késve indulunk az oviba, de ez nem gátol meg bennünket abban, hogy a buszmegállóban is folytassuk az interaktív kalandot.
Mindebből már rájöhettetek arra, hogy a négy külön szövegből álló mű (A szomjas troll, A kíváncsi óratörpe, A kis hablegény, A leprikónok átka) fő mozgatórugói az epikai izgalom és a sajátos nyelvi humor.
Varró Dániel lenyűgöző leleménnyel keveri a műfaji kártyákat, észre sem vesszük, miközben egy-egy varázslény vagy népcsoport eredetének versbe szedett történetébe merülünk (a legendárium történeti műfaj, de eredetileg nem verses!) éppen makámát olvasunk (A kis hablegény). Van itt finn, nordikus és kelta mítoszi avagy mesei elem, egy-egy mellékszereplő egy másik mesében kiteljesedve visszatér. A leprikónok átka pedig az X-generációsoknak ismerős kaland-játék-kockázat műfaját követi: az olvasó (gyereket) és tesóját teszi meg főhősnek, és innentől kezdve választani kell a felajánlott verziók közül a versszakok végén, hogy milyen irányba haladjon tovább a cselekmény. A megfelelő oldalszámhoz ide-oda kell lapozni, az olvasás a szerző, a szülő és a gyerek közös és tettleges játékává válik.
„…Mit mondasz erre te?
„Nyugodtan elkísérhetsz, te szárnyas vadmalacka!” (139)
„Mi elmegyünk, de Sigmund, te sajnos itt maradsz ma.” (74)
Mivel a hősök mi vagyunk, a szerző gondoskodik róla, hogy bájos humorba, kortárs nyelvi kifejezések, életszerű gyermeknyelvi szavak, virtuóz rímek közé szemtelenkedje a drámai kiindulóhelyzetet:
”az anyukák nem mosnak, mióta tart az átok,
feneketeket csípi kis lemmingbőr gatyátok,
a csokitól fogfájást kezdtek kapni, s agybajt,
és fületeken jön ki már úgyszintén a fagylalt”
vagy akár a rossz választásainkat – melyeknek rendre kudarc vagy halál a következménye –:
„Megtámadod a sárkányt, de nincs alattad táltos,
se páncélod, se kardod, gyalog vagy, ő meg szálldos,
eléggé kedvezőtlen rád nézve így a párharc,
bár fogszorítva küzdesz, de hősies halált halsz.”
Marosi Krisztina gyönyörűséget alkotott, grafikái nem csak szépek, kerekdeden bájosak, de különlegesek is: a kőre felvitt festék anyaghatását idézik. A versszakok közötti apró illusztrációk mind észak természeti frissességét, színeit és ártalmatlan változatú bűbájosságát idézik meg.
A Túl maszat hegyen című korábbi nagyobb lélegzetvételű alkotásához képest annyi változás biztosan történt a Varró-világot illetően, hogy ez a kötet a kisebb és nagyobb gyerekeknek is épp olyan élvezetes, mint nekünk, idősebbeknek. Ez jórészt annak a nyelvi magabiztosságnak köszönhető, amely a stílusparódiát korábban inkább műfajokra, személyiségtípusokra, beszédmódokra alapozta. Most viszont már kiterjeszti a szülő-gyerek és a testvér-testvér szituációk, beszédhelyzetek nyelvi megformálására, a gyermeki látásmódra is. Érződik a kisgyerekes tapasztalat, na!
Benneteket mi fogott meg A szomjas trollban leginkább?
LEXIKON
makáma
legendárium
Mami olvas 
Hozzászólás